Hajópadló lerakása 4 lépésben

Hajópadló lerakása nem nagy ördöngősség. Olvassa el tanácsainkat, ha belevág, biztos a segítségére lesz.

A hajópadló tulajdonságai és előnyei:

jó hang- és hőszigetelő
könnyen tisztítható, felülete antisztatikus
a fózolt elemek nem mozdulnak el egymástól, látványuk elegáns hatást kelt
az olaj és viasz alapú felületkezelők növelik a felszíni keménységét és ezáltal az anyag ellenállóképességét
használható bizonyos feltételek mellett vizes helyiségekben is és akár padlófűtéssel is
a laminált padlóhoz képest drágább, de a gyártási technológiának köszönhetően jobb a hőszigetelése, a tapintása. Emellett sokkal időtállóbb, hiszen amíg a laminált verzió karcolás, kopás esetén cserélendő, addig a hajópadlót bármikor újjá tudjuk varázsolni.

Maga a fa:

A hajópadló, ami egy igazán természetes, elegáns és meleghatású burkolat, a legtöbb esetben luc-, borovi-, jegenye- vagy vörösfenyőből készül. Jó hír, hogy felrakása nem igényel különösebb szakmai tudást, sajátkezűleg is viszonylag könnyen megoldható. Ebben szeretnénk most segítséget nyújtani.
A deszkalapok mérete gyártótól függően különbözhet, a szélességük 10-15 cm között fordul elő leggyakrabban, míg a vastagságuk általában 15 mm-től 22 mm-ig mozog. A faanyag kiválasztásánál fontos tudni, hogy minél szélesebb a deszka (például 20 centi), annál inkább hajlamos a teknősödésre. Ha ennek ellenére ragaszkodunk a szélesebb hajópadlóhoz esztétikai vagy más okokból, akkor a vastagabb gyártmányok használata segít elkerülni ezt a problémát.

A munkához az alábbiakra lesz szükséged:

hajópadló - a burkolásra váró felületnek megfelelő mennyiségben
párnafák - ezek segítenek a deszkalapokat lefixálni
szegélylécek - a helység falaitól függően
kalapács és beütővas
csavarok és tiplik
fúrógép, ütvefúró

1. Lépés: a pihentetés

Meglepően hangozhat, de ha megvásároltuk a kinézett hajópadlót, akkor az első feladatnak minden esetben a pihentetésnek kell lennie, azaz el kell helyezni a fát a beépítésre váró térben 2-3 hétre. A lényege, hogy így tud a faanyag alkalmazkodni a helyiség nedvességtartalmához - a mérete aszerint nőni vagy csökkenni fog és ezzel elkerülhetjük, hogy a padló lerakás után megvetemedjen.
Ha erre nincs lehetőség, akkor fektessük le soronként a faanyagot egy sík felületen, párnafákat közétéve 20-30 cm távolságban (a vetemedés elkerüléséhez érdemes nehezéket helyezni a terítékre). Esetleg csupán kicsogamolva, de kötegelve lehet tárolni, így a levegő át tudja járni az egész anyagot.

2. Lépés: a párnafázás

A hajópadlót többféleképpen is le lehet rakni, de a párnafázás javasolt a leginkább.
  Egy deszkákból álló tartórendszert építünk ki tulajdonképpen, amire felkerül a hajópadló. A padló méretétől függően a párnafákat 30-80 cm távolságra érdemes egymástól elhelyezni (erről érdeklődjön az eladónál). Ha sűrűn tesszük le a sorokat, kisebb az esélye, hogy a hajópadló megsüllyedjen. Közéjük hasznos hőszigetelő anyagot fektetni.
  Tervezzük el előre a hajópadló fekvési irányát is figyelembe véve, hogy a párnafákat merőlegesen kell lerakni hozzá képest. Ezt a döntést befolyásolhatják gazdasági szempontok, hogy hogy jön ki jobban a deszkák mérete, de ne felejtsük el az esetleges optikai hatást se. Ügyeljünk rá, hogy a padló szélei ne pontosan, hanem kb. 1cm-re kerüljenek a falaktól, hiszen enyhe mozgás, hőtágulás várható. Szegélylécekkel úgyis szépen fedni tudjuk ezeket a réseket. A nagyobb igénybevétel révén az ajtóknál ajánlott a sűrűbb párnafázás.
  Egy másik hibalehetőség, ha a párnafa nincs tökéletesen megmunkálva. Mindenképp csiszolni, gyalulni őket. Emellett vízmértékkel folyamatosan ellenőrizni kell a tökéletes egyenességet, hiszen különben a deszkák közt feszültség jöhet létre, ami nem csak nyikorgást, de roncsolódást is eredményezhet. Ha olyan problémába ütközünk, hogy a párnafák toldásra szorulnak, akkor a toldás helyét kétoldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre.
  Aljzatbetonozás esetén süllyessze a párnafákat síkban a betonba, így hozzájuk lehet csavarozni a burkolatot. Természetesen a betonhoz ragasztani is lehet a padlót, de azzal nem csak a visszabontás válna nehézkessé, de elveszítenénk a plusz hő- és zajszigetelési tulajdonságát is. (Előfordul, hogy OSB lapokra fektetik a padlót, de ez esetben a deszkák alulról nem tudnak szellőzni.)

3. Lépés: a lerakás

A legsarkalatosabb pont a lerakásban az, hogy az első deszka mértani pontossággal legyen beállítva, hiszen ehhez fog kapcsolódni minden további elem. Ez alapozza meg a teljes felületet és utólag már nem lehet rajta változtatni. Ne legyen 1-2 cm-nél messzebb a fal síkjától és a hornyolt oldala a fal felé nézzen, közé pedig tegyünk faékeket.
  Az első deszka precíz felhelyezése után jöhet a többi is szépen sorban. Hogy sérülésmentesen lefogathassuk a szálakat (és később könnyen visszaszedhetőek legyenek), direkt erre a célra tervezett hajópadló kapoccsal dolgozzunk. A második deszkát a hornyos szélével üssük fel a már felfogott deszka csapjára és ezt követően rögzítsük a hajópadló kapoccsal. Azért az esetek nagy részében ezeket az elemeket nem lehet olyan könnyedén összenyomni, itt jön segítségünkre a beütővas és a kalapács. Ha meggyőződünk róla, hogy a két deszka teljes hosszában pontosan illeszkedik egymáshoz, akkor csavarozzuk a párnafához őket. A csavar mélyre hajtásával megelőzhetjük, hogy a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, ezáltal akadályoztatva a következő deszka szoros csatlakoztatását.
  Egy szabályos téglalap alakú szobában értelemszerűen könnyen, haladósan lehet dolgozni. Viszont szabálytalan alakú helyiségben, ahol sok a kiszögellés, toldásokat fogunk alkalmazni. Az illesztés akkor lesz gyakorlatilag láthatatlan, ha az illeszkedő elemeket gondosan lecsiszoljuk és egymáshoz formáljuk. Lehetőleg a toldások mindig a párnafák középére essenek, és a bütüket (a levágott részeket) csiszolva illesszük egymás mellé. Ezenkívül a toldásokat csak eltolva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás mellett lévő deszkát ne ugyanazon, hanem csak a következő párnafán toldjuk rá (ez az ú.n. hajózás). Érdemes az ajtó környékén nem toldozgatni a burkolatot, esztétikai szempontból pedig próbáljuk a bútorzat alá helyezni őket.
  A deszkákat rögzíthetjük 2,8x65-ös bognárfejű szegekkel is, de egyrészt a facsavar erősebb kötést biztosít, másrészt kényelmesebb és gyorsabb csavarbehajtót használni a zajos kalapács helyett.
  A már felrakott padlófelületen ajánlatos járáspróbát végezni, mert ilyenkor még azonnal korrigálhatóak a hibák. 4-5 deszka rögzítése után egyszerűen sétáljunk végig az elkészült felületen. Amennyiben kis mozgás, recsegés tapasztalható, még szorosabbra kell kalapálni a felületet. Ha pedig besüllyed alattunk a fa, akkor nincsenek elég szorosan letéve a párnafák. Ezt ismételgessük a továbbiakban szisztematikusan.
  Az utolsó előtti deszkát csak üssük a helyére, de ne csavarozzuk le. Hozzáillesztve az utolsó darabot tudjuk bejelölni, hogy hol vágjunk belőle. Az utolsó deszka hornya kiadja a rést a fal mentén, amit meg kell hagynunk. Méretre szabás után vegyük ki az utolsó előtti deszkát, üssük rá a toldó darabot jó szorosan, és rögzítsük őket együtt alaposan egy behúzóvas segítségével.

4. Lépés: a befejezés

Miután az utolsó deszka is a helyére került, szedjük ki az ékeket, és helyezzük fel a szegélyléceket. Bognárfejű szegekkel rögzítsük azokat a deszkára szorosan a falhoz nyomva. A léceket ferdén egymáshoz vágva illesszük össze, és minden végét szegekkel rögzítsük.
A padlót néhány nap „pihentetés” után csiszoljuk teljesen egysíkúra. Az ideális simaság elérése érdekében a géppel először csak szálirányba és közepes finomságú csiszolópapírral dolgozzunk, majd ezt követően egy jóval finomabb anyaggal menjünk át rajta kétszer.