A kép forrása: The Secret Life of Trees - Mornington Green Legacy Gardens
Mégis ki gondolná, hogy a fák, vagy bármely növények képesek lennének egymással információkat közölni? Pedig így van, a kutatók már bebizonyították, hogy a fák csodálatos módon, kémiai, elektromos és akusztikus jelek segítségével kommunikálnak egymással. A következőkben ezt mutatjuk be, a tudomány mai állása szerint.
A Wood‑Wide Web: mikorrhizális hálózatok
Az erdők felszíne alatt gombafonalak futnak (más néven mikorrhiza), amik összekapcsolják a fák gyökereit, létrehozva ezzel egy föld alatti hálózatot, amelyen keresztül a fák nemcsak anyagokat (például vizet, szenet és tápanyagokat), de információkat is megosztanak egymással.
Suzanne Simard kanadai ökológus 1997-es tanulmánya a papírnyír és duglászfenyő kölcsönös tápanyagcseréjére fókuszál, amiben az oda-vissza történő segítségnyújtást mutatja be évszakokra bontva– például nyáron árnyékot és tápanyagokat adnak a nyírfák, télen a fenyők visszatérítik a szén-többletet. De nem csak szén-dioxid alapú szénátvitel, hanem vészjelzések is áramolnak ilyen hálózatokon keresztül.
A szakirodalomban a "Wood‑Wide Web" becenevet kapták ezek a hatalmas, földben húzódó rendszerek.
A kép forrása: Mycorrhizal network - Wikipedia
Gyakori jelenség, hogy nagy, idősebb „anyafák” támogatják a fiatalabb, gyenge csemetéket: átadják nekik a szénhidrátot és egyéb tápanyagokat a hálózaton keresztül, különösen árnyékos, zordabb környezetben. Egyes vizsgálatok szerint egyetlen erdőállományban akár 300 fa is összekapcsolódhat egy ilyen mikorrhizális hálózaton.
Néhány kutató szerint a hálózat nem kizárólag altruizmusra épül: a gombákat is "üzleti érdek" fűzi ehhez a tápanyagáramláshoz, hiszen számukra is előnyös, és emiatt előnyben is részesítenek bizonyos gazdákat.
Globális ökoszisztéma‑szintű összefüggések
Purdue Egyetem által vezetett, 442 000 erdőparcellát feldolgozó Science Advances tanulmány kimutatta, hogy a mikorrhizális gombák típusa – arbuszkuláris vs. ektomikorrhizális – regionális tényezőktől függően jelentősen befolyásolja a fa faji diverzitását. Eredményeik szerint a hideg, száraz területeken jobban hatnak az ektomikorrhizális gombák a fajdiverzitás növelésére és kedvezőbb éghajlaton viszont az arbuszkuláris gombák fontossága nő.
Ez rávilágít arra, hogy a fák közötti „kommunikáció”, illetve hálózat kialakulásának következménye nem csupán tápanyagátadás, hanem az erdő egészségét és változatosságát is képes befolyásolni.
Kémiai riasztások a légkörben
Fák képesek levegőben terjedő vegyi jeleket is kibocsátani: amikor hernyók, rovarok támadnak meg egy fát, akkor illékony szerves vegyületeket (ún. VOC‑okat), például etilént vagy más riasztó molekulákat engednek ki magukból.
Ezeket a közeli fák érzékelik, és előre fel tudnak készülni: tanninokat termelnek, toxinokat építenek be, vagy olyan hormonokat állítanak elő, amelyek megnehezítik a kártevők számára a táplálkozást. Egy híres példája ennek: az afrikai akáciák etiléngázt bocsátanak ki, amikor a zsiráfok megrohamozzák őket, amire a szomszédos fák tannin termeléssel reagálnak. De a zsiráfok rájöttek a „rendszer” működésére és távolabbi fákat keresnek ilyen esetben, átlépve a gázfelhő hatókörét.
Egy cseh kutatócsoport által végzett tanulmány azt vizsgálta, hogyan változik a terpének (aromás vegyületek, amelyek a növények illatáért, ízvilágáért és színéért is felelősek) termelése különböző fafajokban barkabogár támadás során. Főbb eredményeik, hogy a fenyőknél például csökkent bizonyos monoterpének szintje, míg bükk esetében más aromás vegyületek szintje nőtt. És az is kiderült, hogy jelentős fajspecifikus különbségek vannak a VOC válaszreakciókban, ami fontos a növények közti vegyi információterjedés szempontjából.
Emellett átfogó bibliometriai elemzések rámutattak arra is, hogy világszinten a fény, aszály vagy hőmérséklet-változás ugyanúgy befolyásolja a monoterpén, izoprén és total VOC kibocsátást – ami közvetetten a fák közti információcsere része lehet.
Elektromos és akusztikus jelek
Bizonyítékot találtak arra is, hogy a fák elektromos feszültséglöketeket használnak, amelyek hasonlítanak állatoknál megismert biojel-rendszerekhez.
Ezen túlmenően növény bioakusztikai kutatások szerint a gyökértövek akár ultrahang tartományú hangjelenségeket is generálhatnak – például stresszhatás során, vagy gyökérsejtek összeomlásakor, melyeket más növények is érzékelnek, és válaszreakciókat alakíthatnak ki rájuk.
Egy 2025-ös izraeli kutatás elsőként bizonyította, hogy a növények ultrahangos, stressz hatására kibocsátott jeleit a rovarok – például lepkék – is érzékelik, és elkerülik az ilyen jeleket kibocsátó növényeket - így igazítva hozzájuk a tojásrakási stratégiájukat. Azt mutatták ki, hogy a vízhiányos paradicsomnövények magas frekvenciájú ultrahangjelzéseket bocsátanak ki és a nőstény molylepkék ezek alapján döntenek úgy, hogy nem rakják le tojásukat a stresszes növényeken.
Viszont nincs bizonyíték arra, hogy növények közvetlenül egymással is kommunikálnának ultrahang segítségével; ezeknek a jelenségeknek az intenzitása gyenge, csak rövid távon hatnak, és nem valós növények közti párbeszédek.
Mindez összefoglalva:
- A fák kommunikációja többféle úton zajlik: mikorrhizális hálózatokon keresztül, illékony vegyületekkel a levegőben, elektromos és akusztikus hullámok formájában.
- Lényegében nem intelligens üzenetküldésről van szó, hanem biológiai válaszmechanizmusokról, amelyeket más fák képesek „értelmezni”.
- A VOC-ok szerepe fajspecifikus, és a kémiai védekezés egyik kulcsfontosságú eleme lehet. Az ultrahangos jelek új dimenziót nyitnak a növény–állat kölcsönhatás terén.
- A jelenségről egyre több adat születik, de a tudományos közösségben nincs teljes konszenzus: egyes hatások még mindig vitatottak.
- Mindez azonban új távlatokat nyit az erdők ökoszisztémás megértésében és tudatos védelmében.
A kép és a borítókép a Canva segítségével készült.
Források:
